A szorongásos betegségek közé tartozó kényszerbetegségen, más néven obcesszív-kompulzív zavaron (OCD), a kényszergondolatokkal és/vagy kényszercselekedetekkel járó, tartós az egyén életét jelentősen megnehezítő állapotot értjük. Maguk a betegek is tisztában vannak állapotukkal, de a pszichés zavarokkal szembeni előítéletek miatt igyekeznek betegségüket eltitkolni, szokásaikat megmagyarázni mások előtt, így csak igen súlyos esetben fordulnak orvoshoz (vagy viszi őket oda családjuk). Többnyire szégyellik állapotukat, úgy vélik, őrültnek tekintenék őket, ezért inkább csendben szenvednek otthon, akár teljesen bezárkózhatnak, pedig megfelelő gyógykezelésük napjainkra többnyire igen jelentős javulást eredményezhetne. A betegség kialakulásában genetikai és környezeti tényezők együttes hatását feltételezik, vizsgálatok szerint családi halmozódást mutat. Kényszeres tünetek azonban bizonyos traumás, daganatos vagy gyulladásos agyi történéseket követően is felléphetnek. A tünetek gyakran társulnak más szorongásos, depressziós betegségekkel (fóbiák, pánik tünetek, evészavarok, stb.), gyakran csak ezeket a tüneteket panaszolják el a betegek, a kényszeres tünetek csak rákérdezésre derülnek ki.