A vesekövesség (nephrolithiasis) a vizeletkiválasztó rendszer betegsége, melynek tünetei a vese kövei és a vesegörcs. A vesekövek lehetnek homokszemcse nagyságúak, de akár akkorák is, mint egy golflabda vagy egy tojás. Lehetnek sárgás és barnás színűek. A vesekő általában felnőtt betegekben fordul elő a veseparenchimákban, a vesekelyhekben és a vesemedencén. Férfiakban gyakoribb mint a nőkben. A vesekő kialakulását befolyásoló tényezők a vizeletpangással járó betegségek, illetve az idült urinofectio, az anyagcserezavarok, és a hajlam, melynek hátterében genetikai okok is fellelhetők. Kalcium-foszfát összetételű vesekő alakulhat ki, ha kalciumtartalmú élelmiszert fogyaszt a beteg nagy mennyiségben huzamosabb időn keresztül. hypercalcaemia fennállásánál, amelyet hyperparathyreosis vagy daganatos csontszövet roncsolódása okoz nagy adag D vitamin bevitele, tartós immobilisatio, és a renális tubularis acidosis is okozhatja. Oxalátkő (kalcium-oxalát kő) a húgykövek 50%-ában található, képződésüket serkenti a vegetáriánus táplálkozás, a C-vitamin túladagolása és az ileumbetegség. Urátkő állati eredetű fehérjében dús táplálkozásnál várható, köszvényes betegnél, myeloproliferatív betegségnél (leukémia, limfóma). Cisztinkő örökletes cisztinuriánál fordul elő. A vesekő nagysága eltérő, a homokszem nagyságúak spontán ürülnek, egyes kövek korall alakúak, kitöltik a vesekelyheket és a vesemedencét, roncsolják a veseszövetét, vérzést, vizeletpangást és kiújuló gyulladást okoznak. A húgyvezetékben (ureter) beékelődött kő megakadályozza a vizelet ürülését, minek következtében a húgyvezeték kitágul (hydroureter), a tartós vizeletpangás a vesemedencét is kitágítja (hydronephrosis) majd szétroncsolja a vese szövetét. A búzaszem nagyságú kövek a vesemedencéből a húgyvezetékbe, majd a húgyhólyagba vándorolnak és innen a húgycsőn keresztül a külvilágba távoznak. A kövek típusai Kalcium-oxalát- és foszfátkövek Struvitkövek Húgykősavkövek Ciszteinkövek